Az ecsegi általános iskola igazgatója, Stadler Árpád természetvédő munkájának elismeréseként nemrég megkapta a Pro Natura emlékplakettet. Szenvedélye, fotósként fő témája a természet, hivatása szerint viszont magyar-történelem szakos pedagógus.



- Erdész őseimtől örökölhettem a természet szeretetét - meséli. - Nem vagyok tősgyökeres ecsegi, Felsőtoldról költöztünk ide. Édesanyámat kinevezték az itteni postahivatal vezetőjének, iskolába már Ecsegre jártam. A két község természeti környezete között nincs nagy különbség. Itt kerültem én a természet vonzásába… Mint falun élő gyerek, mindig szerettem erdőn-mezőn járni, és már korán társam lett a fényképezőgép. Különösen nagy élmény volt felfedezni a vidék madárvilágát. Azért, hogy meghatározhassam a megfigyelt fajokat, már ifjú koromban ismeretterjesztő könyveket vásároltam. A felsőfokú tanulmányaim során végül magyar-történelem szakos diplomát szereztem, de a természetbúvárkodás is nagyon vonzott. Már hazajöttem, és az ecsegi iskolában tanítottam, amikor elkezdtem megfigyeléseket végezni, jegyzeteket vezetni a Kelet-Cserhát különböző adottságú élőhelyeiről. Minden időmet a terepen töltöttem, nem vágytam én máshová, nem mentem nyaralni sem bel-, sem külföldre, elég volt nekem az, amit a mi környékünk kínál. A felfedezés öröme vitt előre, mert akkoriban, az 1980-as évek közepén ezt a területet még alig kutatták. Aztán kinn lenni az erdőn - az maga a szabadság! Az erdő is templom számomra, ahová áhítattal lép az ember, a természetet pedig egyre jobban tisztelem.
   
- Elszakadtunk már tőle...
   
- A mai, sokat üldögélő, internetes világból is ki lehet szakítani az embert, és megmutatni neki környezetünk érdekességeit. Különösen áll ez a diákokra, akiket könnyen ránevelhetünk arra, hogy jobb és teljesebb életet éljenek. Általános iskolás korban ez még könnyebben megy.
   
- A gyakorlatban hogyan történik?
   
- Sok aprómunka jár vele. A Föld Napján például a kollégák gyakorlati foglalkozásokat tartanak. A matematika a terepen magassági és hosszúságmérések elvégzésével oktatható, a kémia a víz minőségének megállapításával, a fizika a patak sebességének meghatározásával. Az utóbbit különösen élvezik a gyerekek, mert papírcsónak eregetésével kezdődik. Az, hogy hol és mekkora a víz sebessége - nos, az már földrajz… A magyar irodalom a mások között Mikszáth Kálmán írásaiban szereplő növényfajok összegyűjtésével, terepen való megismertetésével vihető ki a természetbe. Ez azért is jelentős, mert szűkebb hazánk, a Palócföld szépirodalma és botanikai viszonyai egyszerre kerülnek terítékre, és így a természetben járva ismerhetik fel a gyerekek a galagonyát, a gyertyánt, a csert, más fafajokat. Ma már bizony ott tartunk, hogy a falusi gyerekek sem járatosak eléggé a saját településük határában, a mezőgazdaságból élő nagyszülők már nem adják át tudásukat, mert kihaltak. Fontos tehát, hogy a gyerekek szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat és ismereteket is, meg tudják alkalmazni azokat, ne csak a tanórán szerzett tudásuk menjen feledésbe az évek során.
   
- Mik a környék főbb értékei?
   
- Mintegy 60 védett növényfajt találtam, ilyen a gérbics, a piros kígyószisz, a szibériai nőszirom, a nagyvirágú gyíkfű, a harangcsillag, tíz orchideafaj… Az utóbbiak között előkerült egy zöld virágú nőszőfűfaj is, amelyet a patakparton leltem. Aztán pár év múlva egy idős asszony, nevezzük Boris néninek, leszakította, és elhozta nekem. A faluban tudták már rólam, hogy az ilyen semmitmondó dolgok érdekelnek. Bár az is igaz, hogy egy rossz szót sem kaptam miatta soha. A lényeg, hogy erről a zöld virágú orchideáról küldtem egy fotót botanikus szakértőknek, akik Müller nőszőfűnek határozták meg. Viszont azóta egyetlen példány sem került itt elő belőle. Ami a Kelet-Cserhát madarait illeti, már a kezdetek kezdetén megtaláltam a holló és a fekete harkály fészkét. Nagy öröm, hogy azóta mind a két faj elszaporodott. Az évek során olyan ritkaságok is előkerültek, mint a füleskuvik, az uhu, a réti fülesbagoly, a békászó sas, a szalakóta. Megfigyeléseimről 1979-től vezettem a feljegyzéseket, ezek alapján 1983-ban tettem javaslatot a tájvédelmi körzet létrehozására. Elküldtem ezt a Bükki Nemzeti Parknak is, meg Rakonczay Zoltánnak is, aki akkoriban a hazai természetvédelmet irányította. Ezután hivatalból eljöttek hozzánk helyszíni szemlére. Akkor nem túl sok védett növény- és állatfaj jelenlétét sikerült bizonyítani, de maga a táj, a földtani értékek, a szurdokszerű völgyekben csordogáló patakok, a sziklagyepek és alakzatok, a források, a vidék gazdag kultúrtörténete végül alkalmassá tette a védelemre. Sikerült is kijelölni a kezdetben 2500 hektáros tájvédelmi körzet határait, a Kis-Zagyva-völgy egy részével együtt. Az évek során a terület csaknem hétezer hektárosra bővült, de a Hollókő és Herencsény közötti Dobogó-tető vonulata a mai napig kimaradt belőle. Az előkészítő munka végén, 1989-ben alakult meg a tájvédelmi körzet, 1991-ben, tanári munkám mellett, én lettem az első vezetője. Utódom, Harmos Krisztián 1996-ban már szakemberként került ide.
   
- A Pro Natura emlékplakettel természetvédő munkáját ismerték el.
   
- Igen, én is úgy gondolom, hogy nem mint tanár kaptam, bár a lehetőségekhez mérten kollégáimmal együtt az oktató-nevelő munka részeként kezeljük a természeti környezet bemutatását. Ehhez kapcsolódva szerveztem madártani csoportot, természetjáró szakkört, talán ez is közrejátszott a díj odaítélésekor.


Stadler Árpád ma is szívesen járja Ecseg környékét, virágzásuk idején évről évre felkeresi kedvenc növényeit, fotózza őket. A Nógrád Megyei Fotóklub tagjaként számos csoportos kiállításon vett részt, és önálló bemutatkozásai is voltak több nógrádi településen.

Emellett igyekszik minél többet megtudni a természetről, a Kelet-Cserhátról - ez esetben pedig különösen megállja helyét a mondás, amely szerint minél többet tanul az ember, annál inkább rájön, hogy milyen keveset tud...